Otthonunk hőmérséklete nem csak komfortérzet kérdése. Összetett biológiai, társadalmi, gazdasági és környezeti tényezők is befolyásolják, mit tart valaki „ideálisnak”.
Európában a klíma, az éghajlatváltozás, az ember- és épületállomány sokszínűsége miatt változatosak a lakók igényei. Egy lakás ideális hőfoka nem egyetlen fix számhoz köthető, hanem különböző célcsoportok, élethelyzetek és egészségi szempontok szerint is differenciálható. De ezek a paraméterek akár 10-20 további paraméterrel is kiegészíthetők.
A hőkomfort az a hőérzet, amelyben átlagosan a legtöbben érzik kényelmesen magukat.
Mégsem létezik univerzális, mindenki számára érvényes, elfogadható értékként. A beltéri hőmérsékletre vonatkozó ajánlások tudományos és egészségügyi források szerint általában 18-24 °C közötti tartományt jelölnek meg. Ebben a legtöbb ember komfortosan és egészségesen élhet, figyelembe véve a tér- és egyéb funkciót, illetve az évszakokat is.
Nemzetközi szervezetek, például a WHO is azt javasolja, hogy a lakás ideális hőfoka 18 °C-nál magasabb legyen annak érdekében, hogy a lakók ne szenvedjenek a hideg és a meleg által okozott egészségkárosodástól.
Skandináv országokban (pl. Norvégia, Svédország) a lakás ideális hőfoka jellemzően 21-23 °C, a hideg telek miatt. Míg Dél-Európában (Spanyolország, Olaszország) hűvösebb, 19-22 °C közötti értékeket preferálnak. Átlagosan a nappalikban 20-22 °C, hálószobákban 16-18 °C ideális. Európai felmérések szerint a britek tartják a legalacsonyabb átlaghőmérsékletet (16,6 °C), a hollandok 18,04 °C, ami energiatakarékosságot tükröz. Németországban a háztartások 80%-a csökkentette a fűtést az energiaválságban, átlagosan 1 °C-kal. Hasonló mondható el a hollandok (84%) és belgák esetében is. Angliában a háztartások 10%-a 18 °C alatt él télen, ami egészségügyi kockázatot jelent.
Minden társadalmi csoportnak eltérő igények vannak
A kisgyermekek és idősek szervezete érzékenyebben reagál a hőingadozásokra. Számukra gyakran ajánlott kicsit magasabb alaphőmérséklet (például 20-22 °C körül), mivel a hidegebb környezet több stresszt jelent számukra. 16 °C alatt 65% feletti páratartalommal allergiák léphetnek fel. Az alacsony hőmérséklet (18 °C alatt) összefügg a rossz közérzettel, alvászavarokkal és mentális egészségromlással, különösen időseknél, ahol a hideg szobák szociális elszigetelődést okoznak. Nyáron a 32 °C feletti nappali hőmérséklet veszélyes, főként a csecsemőkre, míg a 24 °C feletti éjszakai értékek rontják az alvást.
Krónikus légúti vagy keringési betegségek esetén a túl hideg vagy túl meleg beltér is fokozhatja a tüneteket. Ideális esetben a hőmérsékletet úgy kell beállítani, hogy a szervezetünknek ne kelljen túl sok energiát fordítania a hőszabályozásra.
Alvás során a testhőmérséklet csökken, ezért a hálószobában gyakran hűvösebb 16-18 °C körüli hőmérséklet is megfelelő lehet az alvásminőség javítására. Ezzel szemben nappal, különösen ülő, otthoni munkavégzésnél, a 20-22 °C közötti tartomány általánosan komfortosabbnak tekinthető.
Egészség és hőkomfort kapcsolata
A hideg hatásai
Alacsony beltéri hőmérséklet hosszú távon növelheti a légzőszervi fertőzések, asztma és keringési problémák kockázatát, valamint fokozhatja a stresszt és a szorongást. A WHO javaslata szerint a hőfoknak elég magasnak kell lennie ahhoz, hogy elkerülje a hideg által kiváltott egészségkárosodást.
Hideg szobákban (18 °C alatt) a vérerek összehúzódnak, ami vérnyomás-emelkedést okoz, 15-25%-kal növelve a szívroham kockázatát időseknél, télvíz idején. A légúti fertőzések gyakorisága is 40%-kal nőhet 16 °C-on, mivel a száraz levegő károsítja a nyálkahártyát, elősegítve a vírusok terjedését. Krónikus betegeknél (pl. asztmásoknál) a hideg kiválthat rohamokat, míg a 65 év felettiek 12-szer nagyobb esélyű halálozást mutatnak extrém hidegben.
A meleg hatásai
A túlzott hőség – különösen tartósan magas beltéri hőmérsékleten – negatívan hat a szervezet hőleadó mechanizmusaira. Felmérések azt mutatják, hogy 27-28 °C feletti beltéri hőmérséklet jelentősen rontja az alvás minőségét és növeli a hőstressz tüneteit, például fáradtságot és koncentrációs nehézségeket.
Az éghajlatváltozás erősödésével Európában egyre gyakrabban fordul elő, hogy a lakások hőmérséklete néhány régióban nyáron 28-30 °C fölé melegszik. Ez nemcsak kényelmetlen, hanem egészségügyi kockázatot is jelenthet idősek és betegek számára. A klímaváltozás miatti hőségnövekedés (Európa a leggyorsabban melegedő kontinens) növeli a hűtési igényt. De csak az épületek átlag 20%-ban van klíma, ami egyenlőtlenségeket okoz. Szegényebb városi területeken hiányzik a hűtés. Tudatos háztartások passzív hűtéssel (zöldtetők, fák) kombinálják a rendszert, csökkentve a CO2-kibocsátást.
Érdekes tény, hogy nyáron 26 °C feletti éjszakai hőmérséklet 18%-kal emeli a depresszió esélyét alvászavarok révén, különösen egyedülállóknál, akiknél a mentális fáradtság felhalmozódik.
A hőmérséklet-ingadozások hatása és a lakás ideális hőfoka
Gyors hőmérséklet-változások (pl. fűtés ki-bekapcsolása) növelik a vérnyomás-ingadozást 10-20%-kal, különösen időseknél. Náluk a 18 °C alatti hideg szakaszok szívproblémákat is kiválthatnak. Stabil 20-22 °C tartományban csökken a mentális fáradtság és influenza-átvitel, míg ingadozásnál nő a cukorbetegség inzulin-felszívódásának zavara.
A radiátoros és konvektoros fűtéstípusok nagyobb hőmérséklet-ingadozást okoznak Európában, mivel konvekciós hőáramlást generálnak, ami helyi melegpontokat és hideg zónákat hoz létre. Ezeknél 4 °C feletti különbségek adódhatnak szobán belül, növelve a komfortproblémákat és egészségkockázatokat.
Tudatosság, klímahisztéria és viselkedés
Az, hogy ki milyen hőmérsékletet választ otthonában, nem csupán fiziológiai tényezőkön múlik, hanem kulturális és pszichológiai elemek is szerepet játszanak benne. Kutatások szerint a hőkomfort érzékelése és a preferenciák szubjektív tényezőkön, például korábbi tapasztalatokon, klimatizációs szokásokon és információkon is alapulnak.
Egy nemrégiben, magyar egyetemisták körében végzett kutatás szerint, meglepően egyszerű módszerrel csökkenthető az otthoni energiafogyasztás. A kutatásból ugyanis az derült ki, hogy megbízható információk hatására jelentősen lejjebb vennék az egyetemisták lakásuk hőmérsékletét. A tanulmány maga érdekes, de azért nem vonhatóak le belőle messzemenő következtetések.
A Budapesti Corvinus Egyetem friss felmérésének alapvetése az volt, hogy a háztartások fűtése a teljes európai energiafogyasztás mintegy 17 százalékát adja, így fontos többet tudni arról, hogyan tudjuk ezt csökkenteni. A tanulmányban Szántó Richárd, Szüle Borbála és Gáspár Judit 266 egyetemista (alap- és mesterképzésben részt vevő üzleti és menedzsment hallgatók alkották) válaszait elemezte. A télen végzett kutatás elsődleges célja egy egyszerű és hatékony eszköz azonosítása volt az energiatakarékos viselkedés előmozdítására. Az egyszerű egészségügyi és energiatakarékossági információk (a viszonylag alacsony beltéri fűtési hőmérséklet választásának egyes hatásaival kapcsolatosak) közlése jelentősen csökkentette a hipotetikusan preferált hőmérsékletet.
A Corvinus vizsgálatában a résztvevőket négy csoportba sorolták, azt kérve tőlük, jelöljék meg, hány Celsius-fokot állítanának be otthonukban a következő hetekre.
A kutatócsoport külön és kombinálva is tesztelte két tényező hatását. Az egyik szerint azt kérték, hogy a válaszadáshoz tekintsék úgy, mintha az otthonuk alapértelmezett hőmérséklete 18 fokos lenne, a másik szerint közöltek velük egy rövid tájékoztatást arról, mik a nemzetközi egészségügyi ajánlások a biztonságos beltéri hőmérsékletre.
Az eredmények alapján a legnagyobb változást a diákok döntésében az információközlés hozta. Míg az alapértelmezett hőmérséklet megadása önmagában nem befolyásolta érdemben a döntéseket. A résztvevők átlagosan majdnem 1 Celsius-fokkal csökkentenék az általuk kívánatosnak tartott hőmérsékletet, amikor szakértői ajánlásokra hivatkozó tájékoztatást kaptak (a kontrollcsoportban regisztrált 21,5 fokos átlag helyett átlagosan 20,5 fokot jelöltek meg). A kutatók szerint ennek egyik oka, hogy a fiatal felnőttek csak akkor hajlandók alacsonyabb hőmérsékletet elfogadni, ha biztosnak érzik, hogy az nem jár egészségügyi kockázattal.
Meglepő eredményként a kombinált beavatkozás – amikor az információ mellé alapértelmezett értéket is beállítottak – nem működött. A résztvevők ilyenkor átlagosan magasabb hőmérsékletet választottak ahhoz a csoporthoz képest, amelyik csak tájékoztatást kapott. A szerzők szerint ez összhangban áll azokkal a kutatásokkal, amelyek arra mutatnak rá, hogy egyes ösztönzők ellenérzést válthatnak ki, ha az emberek úgy érzik, kívülről próbálják befolyásolni a döntéseiket.
A vizsgálat azt is kimutatta, hogy akit erősebben aggaszt az energiaellátási biztonság, az hajlamos alacsonyabb hőmérsékletet választani.
A klímaváltozással kapcsolatos félelmek viszont nem befolyásolták érdemben a beltéri hőmérséklettel kapcsolatos döntéseket. A kutatók figyelmeztetnek arra, hogy a 18 Celsius-fokos javaslat többek számára túl alacsony lehet, különösen kisgyermekek és idősek esetében.
Mielőtt messzemenő következtetéseket vonnánk le!
Maguk a szerzők is hangsúlyozták, hogy a kutatásnak vannak korlátai. Nem minden feltétel esetében léteztek kiegyensúlyozott nemi arányok, és a tanulmány hipotetikus jellege szintén korlátozhatta az eredmények általánosíthatóságát. A résztvevőket megkérdezték preferenciáikról és döntéshozatali gyakorlatukról, de valós cselekedeteiket nem tesztelték vagy figyelték meg, és a hőmérséklet-változással kapcsolatos attitűdjeiket és tapasztalataikat sem validálták. Hasonlóképpen, a fiatal felnőtt válaszadók nem feltétlenül ők a döntéshozók otthonaikban a hőmérséklet megválasztásával kapcsolatban. Ezért válaszaik megbízhatósága megkérdőjelezhető. Az eredmények azonban gyümölcsöző betekintést nyújtottak a döntéshozatali szokásokba.
Gyakorlati alkalmazás és mérési tippek
Mi azt javasoljuk, hogy nézzük a tényeket, ha a lakás ideális hőfoka a kérdés! A hőfok beállításakor mérje a szobahőmérsékletet szemmagasságban, távol a radiátoroktól és az ablakoktól, mivel ezek torzíthatnak 2-3 °C-kal. Idősek számára javasolt okos termosztátok használata, amelyek éjszaka 18-19 °C-ra csökkentik a hőmérsékletet automatikusan, így 10-15% energiát lehet spórolni. Páratartalom 40-60% között legyen. Ez az ideális. Száraz levegő (alacsonyabb hőfoknál) irritálja a nyálkahártyát, ezért párologtató ajánlott télre.
Ha kis kedvencekkel élünk együtt, rájuk is figyelni kell, mert mások az igényeik, számukra más a lakás ideális hőfoka
Macskák érzékenysége
A macskák normál testhőmérséklete 38-39 °C, így 18 °C alatti szobában perifériás ereik összehúzódnak, borzongást okozva, ami extra energiát emészt fel és kimeríti őket télen vagy hidegre klimatizált szobában. A túlfűtött lakás (24 °C felett, száraz levegővel) hőstresszt vált ki. Ilyenkor lihegés, bágyadtság, szőrtöredezés lép fel, különösen rövidszőrű fajtáknál. A hőingadozás felső légúti fertőzéseket provokál, 20-30%-kal növelve a köhögés kockázatát, a huzat miatt.
Kutyák és kisebb kedvencek
Kisebb kutyák (pl. csivava) 16 °C alatt remegnek, szívproblémákat kockáztatva, míg nagyoknál 22 °C felett hőguta fenyeget (nehéz légzés, levertség). Kisemlősök (hörcsög, tengerimalac) 18-24 °C-ot igényelnek; ingadozás hipotermiát (<20 °C), étvágytalanságot és letargiát, >26 °C-nál pedig dehidratációt okoz. Frontok esetén (hőmérséklet-változás) meteoropátia jelentkezik, aktivitás csökkenéssel. Viszont az északi típusú kutyák (pl. husky, malamut, alaszkai kutyák) vastag dupla szőrzetük (aljszőrzet + fedőszőr) miatt kiemelkedően ellenállóak a hidegre. Így lakásban az alacsonyabb hőmérsékletet tolerálják jobban, ellentétben a déli fajtákkal. Ezek a kutyák evolúciósan -40 °C-os sarkvidéki körülményekre alkalmazkodtak, így a hőingadozás rájuk kevésbé hat stresszként.
Páratartalom szerepe a hőérzetben
Embernél 20-22 °C-nál 40-60% páratartalom az optimális. A szárazabb (<40%) irritálja a nyálkahártyát, 20-30%-kal növelve fertőzések kockázatát. A túl magas (>60%) penészedést okoz, ami az asztmát súlyosbítja. Kisállatoknál hasonlóan alakul. A macskák, kutyák szőrzetét szárítja a <30%, hörcsögöknél hipotermiát gyorsít; északi kutyák toleránsabbak, de vedlést provokál.
Plusz forrás: