A dizájn hatalma napjainkban túlmutat a puszta esztétikán vagy praktikumon.
Társadalmi üzenet, kulturális forma és egyéni önkifejezés is egy olyan világban, ahol szinte minden területen, akár láthatatlanul is jelen van. Beépült mindennapjainkba, meghatározza életünk tereit és tárgyait, sőt még az ezek közti viszonyt is. De vajon túlértékeljük-e a dizájn szerepét, amikor lakberendezésről vagy formatervezésről beszélünk? A S/ALON Budapest Lakástrend kiállítás 2024. össznépi performance-on jártunk, ami szeptember 20-22. között zajlik.
Nézzük egy kicsit a hangulatot és a hátteret! A szervezők hitvallása szerint
„a S/ALON BUDAPEST lakástrend kiállítás az ország legnagyobb enteriőrdesign eseménye, amely az inspiráción túl kézzelfogható ötletekkel és konkrét megoldásokkal segíti az építkezés és felújítás előtt állókat, valamint a design- és lakberendezési tárgyak szerelmeseit”.
Ha jól számoltuk, egy 6000 Ft-os felnőtt jegy árával, 80-90 kiállítót ~50 standon láthatunk, a többi tematikus megjelenés vagy nyertesek bemutatkozása. Még a technológia is előbukkan, hiszen, ha partnertáblákat találunk, akkor azon QR-kódokkal lehet beazonosítani a gyártót, a forgalmazót. Élő DJ igyekszik egyedi atmoszférát teremteni, van kávézó és bár is, sőt még okosodni is lehet az előadásokon, beszélgetéseken.
Pénteken még nem volt nagy pörgés a Papp László Budapest Sportarénában, így a csendes szemlélődést a tervező pályázatokkal kezdtük. A Garzon Magazintól ketten mentünk, hogy objektívek maradhassunk és objektíven tájékoztassunk, de mégse legyünk egy száraz, sajtóanyagot megjelentető média. Jaj, de „jézuska a jégtörőn” elkapott bennünket a hév és véleményt is formáltunk. Számunkra ugyanis a dizájn nem csupán a forma és a funkció egyesítése, hanem egyfajta filozófiai tér, ahol a teremtés és a használat találkozik. Kerestük, vártuk és azokat néztük hosszasan, amikben egy tárgy többé válik, mint praktikus funkciójának megfelelő eszköz: jelentést hordoz, narratívát teremt.
A S/ALON Budapest központi témája a fény volt, de az újrahasznosíthatóság is külön teret kapott és talán az anyagok, matériák megjelenési formái is vittek egy vonalat.
Sokkal több információ lehetett volna, de OK, felfogtuk a S/ALON Budapest egy profitorientált vállalkozás. Az, hogy az előbb említett témák keretet képeztek a kiállítás körül jó megoldás volt, mert létrejött a kontextus, amibe belekerültek a kiállítók.
De a keret vékony és zsúfolt, jelentőségéhez képest alulértékelt volt. Ennek ellenére is voltak ígéretes próbálkozások, amiket fotón nem lehetett jól visszaadni, pont a zsúfoltság miatt.
De azért talán, a keretet adó térben, megcsillanni látszott, hogy a tudatos tervezés, amely figyelembe veszi a környezetvédelmi és társadalmi szempontokat, új irányt adhat a dizájnnak. Az ökológiai lábnyom minimalizálása, az újrahasznosítható anyagok használata és a dizájn „lassúsága” ellenpólusa lehet a mindent átható fogyasztói trendeknek. Michel Foucault büszke lehetett volna, mert gondolata testet öltött. A tárgyak és tér egyfajta „hatalmi diskurzus” része volt, kidomborítva a for és nonprofit elnyomási kapcsolatát, hiszen a kiállítói térben ennek nem sok lenyomata volt tetten érhető.
De a S/ALON Budapest kiállítói terei legalább igényesek voltak. Kár, hogy a szervezők a fény, mint központi téma megjelenését csak a teljes tér félhomályba veszésével gondolták megvalósítani.
Ez, a zene és minden más is tompított a színeken, illetve élettelenné tett egy nagy halom teret, ahol nem volt plusz világítás. Az ópiumszagú budoár hangulatban, volt itt-ott élet, meg nagy kontrasztok is.
Érdekesek és meghökkentőek, vidámak és unalmasak is. Amilyen a világ. Az i-re a pont tökéletesen visszaadta a lényeget. Az egyik stand „háziasszonya” talpig vörös elegáns ruhában fogadta a látogatókat. Ugyanő, a távozásunkkor, a stadion előtti téren vidáman falatozgatta a rántott húsos szendvicset. Ez helyezte reflektorfénybe, hogy a posztmodern kor egyik jellemzője, miszerint minden esztétikai szempontok szerint válik értékeltté, gyakran háttérbe szorítja a mélyebb tartalmat vagy a funkciót. A dizájn gyakran válik fogyasztói termékké és a szociális státusz szimbólumává, mintsem az egyéniség kifejezőjévé.
Vajon a dizájn napjainkban maradhat-e csak esztétikai kérdés, vagy magában hordozza a fenntarthatóság, a gazdasági egyenlőtlenségek és az etikai kérdések problematikáját is?