A dopamin dizájn nem csak egy divatirányzat. Az utóbbi években futótűzként terjed a divat és a lakberendezés világában, de pszichológiai jelenség is.
Nem egyszerűen trend, inkább egy mélyebb emberi igény, hogy a környezetünk képes legyen pozitív érzelmeket kiváltani, örömet és inspirációt adni. A névadó dopamin, ami a motiváció és a jutalmazás kulcshormonja egyfajta metafora. Mindennek a lényege, hogyan lehet a mindennapi élettereket úgy alakítani, hogy bennük otthonos, energikus, sőt, boldogító élményt kapjunk.
Ha a jelenség gyökereit nézzük, akkor elmondható, hogy részben a pandémiás időszakból eredhet, amikor az emberek hosszú időre saját otthonuk foglyai lettek. Nem véletlen, hogy a depis, szorongásos időkben a szürke, funkcionális enteriőrök helyett hirtelen felértékelődtek a színek. Ezzel együtt pedig megnőtt a textúrák, a játékosság szerepe. A lakberendezésben mindez intenzív tónusokban, eklektikus kombinációkban, váratlan formákban testesült meg. Ez volt maga a vizuális „boldogságdopping”.
Társadalmi méreteket nézve a dopamin dizájn egyfajta ellenreakció az egyhangúságra, az unalomra, a szomorú hétköznapokra vagy a túlzott digitalizációra és homogenizálódásra. A dopamin dizájn azt üzeni, hogy legyünk, merjünk, akarjunk egyéniségek lenni és saját örömünkre szabni a teret. Az ilyen enteriőrökben kiemelten fontosak a nem drága tárgyak, a bátor színválasztás, az emlékeket hordozó lakberendezési tárgyak, kiegészítők és a személyes kísérletezés. Az otthon azzá a térré válik, ahol a tartós öröm felülírja a gyorsan múló trendek logikáját.
Sokan gondolják azt is, hogy ez a trend a pszichológia, a tudomány és a lakberendezés metszéspontja.
A 2020-as években az emberek számára a dopamin dizájn a belső térben antidepresszánsként működött. A boldog tér receptje, hogy élénkítsünk … de ne túlozzunk. Bár a szín egyfajta kiindulópont, mégis fontos, hogy a színek ne élénk neonok, hanem inkább cukorkaszerűek legyenek. Az anyagok tekintetében is előkerültek az érzékszervek. Fontossá vált a tapinthatóság, előtérbe került a műszőrme, a buklé, a fényes fém és az átlátszó, szinte láthatatlan üveg. Ehhez társul, hogy a formáknak is szokatlannak és különcnek kell lenniük.
Fontos átgondolt kompozíciókat készíteni, ezért lesz jó páros a textúrák kontrasztja (sima asztal, durva szőnyeg), a többszínű kockás minta vagy a kisebb diszkógömb, ami tiszta időben napsugarak fényjátékát viszi a belső térbe. Miért? Mert a természetes fény fokozza a hangulatszabályozó hormonok szintjét. A minták keverése egy másik alapvető dolog. Akkor működik a legjobban, ha van egy közös elem, egy visszatérő motívum vagy paletta, ami egyesít. Ebben a stílusban a virágok, csíkok és absztrakt formák is jól megférnek egymás mellett. Az is elfogadott, ha sáfrány, türkiz vagy smaragdzöld árnyalatokat használunk. Bevethetjük még a gyertyákat, diffúzorokat vagy illóolajokat az illatok miatt és a szaglás aktiválásához. Végül, de nem utolsó sorban! Semmi sem tesz frissebbé és boldogabbá egy belső teret, mint az élénkzöld levelek.
A bútorok elrendezése és a negatív tér is számít.
Ugyanis a legdinamikusabb helyiségben is szükség van olyan területekre, ahol a szem megpihenhet. A növények, tükrök vagy egyszínű szőnyegek stratégiai elhelyezése megtörheti a vizuális sűrűséget, miközben megőrzi a szoba vidám energiáját. Tehát, élénk színpaletták, merész faliképek, eklektikus bútorok és nosztalgikus elemek. Ezek is mind jellemzik ezt a belsőépítészeti stílust, ami egyébként nem követ merev formulát. Inkább a személyes intuícióra ösztönzi az embereket. Arra, hogy otthonukat azzal díszítsék, ami boldoggá teszi őket ahelyett, amit divatosnak vagy visszafogottnak tart a világ.
A dopamin dizájn a fogyasztás helyett kreativitásra ösztönöz. Arra, hogy újragondoljuk, amink van, ahelyett, hogy folyamatosan újakat vásárolunk.
A kis tereknek valójában nagyobb szükségük van erre a stílusra, mint a hatalmas lakótereknek. A kis lakások felerősítik mind a jó, mind a rossz tervezési döntéseket. Az élmény közvetlenebb, személyesebb és sokkal hatásosabb.
Mivel a tudomány területéről tudjuk, hogy vizuális jelzésekkel meglepően könnyű becsapni az agyunkat, ezért nincs szükség valódi falakra ahhoz, hogy különálló tereket hozzunk létre. Szemünk és agyunk határként érzékeli a színváltozást anélkül, hogy bármi is útban lenne, így a színekkel teremtett zónázás a legegyszerűbb módszer. A függőleges zónázás is jó optikai csalás. A félig festett falak, a színblokkok vagy akár a festett ívek becsapják az agyat, így alakíthatunk szándékosan tervezett zónákat. A festék pontosan nulla négyzetmétert foglal el.
Egy váratlan színátmenet az ágy felett szinte építészeti jellegű és olyan mennyezeti elemet hoz létre, amely azt üzeni, hogy a terület eltér a többitől. Teszi mindezt anélkül, hogy zsúfolttá tenné a garzont.
Egy kis lakásban érdemes kihasználni, hogy az agyunk folyamatosan mintákat és határokat keres, még akkor is, ha nincsenek.
A színhőmérséklet láthatatlan falakat, érzékelhetőnek tűnő mélységet hoz létre. A meleg színek (piros, narancs, sárga) olyan érzést keltenek, mintha közelednének, míg a hideg színek (kék, zöld) visszahúzódnak. De egy jól megválasztott méretű szőnyeggel is befolyásolhatjuk a térérzetet. A vízszintes csíkok vagy a már említett színblokkolások szélesebbnek, a függőlegesek magasabbnak mutatják a mennyezetet. Keskeny konyhában egy merész vízszintes csík szemmagasságban vizuálisan kitágíthatja a teret, míg egy szűk hálószobában az ágy mögötti függőleges színblokkolás felemeli a tekintetet.
A rétegzett és zónákra bontott világítás szintén bontja a teret, ráadásul a fény mindig növeli a boldogságszintet. Ezért a fény hőmérséklete ugyanolyan fontos, mint a festék színe. Újra kell gondolnunk azt is, mit tehetnek a bútorok érzelmileg és funkcionálisan értünk. A látható lábú vagy nyitott talpú bútorok megtévesztik a szemet, és több teret láttatnak, mint, ami van. Egy karcsú kanapé elvékonyodó lábakkal gyakorlatilag lebeg.
A könyvespolcok tükrös hátlapjai mélységet teremtenek ott, ahol nincs.
A tükrök lehetnek boldogságmágnesek, ha úgy helyezzük el őket, hogy a boldogságkeltői tárgyainkat tükrözzék, ne csak az üres teret. A növények mögé helyezett tükör botanikus kert hatását hozhatja létre egy apró lakásban is. A kis terekben a legkellemesebb tükörpillanatok gyakran a váratlanok. Azok az apró, visszaverődő meglepetések, amelyek megragadják a tekintetet és emlékeztetnek arra, hogy ezt a teret tervezték, nem csak összeállították.
Az úgynevezett örömpont módszer is jól működik. Ahelyett, hogy érzelmi konfettiként szórnánk szét az emlékeket minden felületen, hozzunk létre egy vagy két külön zónát, ahol a jelentőségteljes tárgyak fókuszba kerülnek. Egyetlen polc vagy egy kis galériafal már lehet kijelölt boldogságpont. Legyen változatos! De nem kell mindent kipakolni. Kiállíthatjuk a kincseink egyharmadát, a többit elraktározhatjuk és cserélgethetjük őket, mondjuk évszakonként.
A rejtett belső térpillanatok is pszichológiai örömöt okoznak.
Kis lakásban vizuálisan meghökkentő, mosolyt eredményező pillanat, ha a gyógyszeres szekrény belseje izgalmas tapétával dekorált. Ragaszthatunk élénk színű kontaktfóliát a fiókok belsejébe is. Merész színűre festhetjük a gardrób belsejét. Ezek a személyes dizájndöntések nem arról szólnak, hogy másokat lenyűgözzünk, hanem arról, hogy apró örömteli pillanatokat teremtsünk magunknak. Ilyenek az akasztók, a fogantyúk, az illatos fiókbetétek. De vigyázzunk! Ha már minden váratlan, akkor a végén semmi sem lesz az.
Az igazság az, hogy a dopamin dizájn szempontjából nézve a korlátokban hatalmas szabadság rejlik. Így egy garzon nem tervezési korlát, hanem boldogságtréner.
A jövőben a dopamin dizájn várhatóan nem pusztán vizuális élményt kínál, hanem multiszenzoros élménytervezéssé fejlődik. Az illatok, a fénydinamika, a tapintható felületek mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy otthonaink pszichológiai szempontból is menedékké váljanak. Mivel a neuroesztétika és az adatalapú kutatások is egyre inkább részei lesznek a lakberendezés világának tudományos irányt is kaphatunk arról, milyen színek, minták vagy anyagok stimulálják legerősebben az emberi jóllétet.Nem lesz elég, hogy a mindennapi környezet csak működőképes! Boldogító is kell legyen! Elvárás lesz, hogy a terek képesek legyenek összekötni bennünket önmagunkkal – és egymással is. Kitűnni a tömegből pedig azt jelenti majd, hogy megtörjük a mintát.