Az elmúlt tíz év európai lakberendezési trendjei izgalmas és tanulságos mintázatot rajzolnak ki. Amelyben a történeti stílusok felélesztése, a funkcionalitás és a fenntarthatóság iránti igény egyaránt szerepet kapott.
Kezdjük azzal, hogy a napjainkig végbement változások nem csupán esztétikai irányok! Az európai lakberendezés olyan kulturális és társadalmi jelenségek tükröződése, amelyek a lakberendezést a világot és a környezetet egyszerre integrálták a térbe. Emellett pedig a személyes identitást is kifejezőeszközzé tették.
A minimalizmustól a komfortos terekig
10-15 évvel ezelőtt Európában és az európai lakberendezés minden területén dominált a minimalista skandináv dizájn. Az egyszerű vonalak, a világos színek és a funkcionalitás volt hangsúlyos. Pontosan ez tette a stílust népszerűvé, mert a skandináv dizájn célja, hogy világos, rendezett és nyugodt tereket hozzon létre, amelyek a mindennapi élet komfortját helyezik előtérbe. Ám ez a trend az évek során finomodott. Így jött létre egyszerűbb, minimalista irány. Sőt, időközben megjelent egy ellenirányzat is, ami a „lived-in”. Ez a meghitt, komfortos otthonok iránti igényt hangsúlyozta. Ennek a trendnek kulcseleme, hogy a tér ne csak szép, hanem érzelmileg rezonáns és egyedi is legyen. Nem véletlen, hogy búcsút intettünk a lakberendezés sterilen minimalista irányzatának. A klímaválság, a járvány, a geopolitikai feszültségek és a digitális túlterheltség mind hozzájárultak ahhoz, hogy Európa lakói újraértékeljék, mit jelent az otthon. Ez a fordulat nemcsak esztétikai, hanem pszichológiai jelenség is. Hiszen a bizonytalan világban az otthon vált a stabilitás egyik utolsó bástyájává.
Új és feléledő stílusok
A körforgásos gazdaság eszméje beszivárgott a lakberendezésbe. A régi tárgyak új értelmet kaptak, a „kidobni és újat venni” logikája helyett a „megtartani és újraértelmezni” vált vonzóvá. Ez a szemlélet nemcsak környezeti, hanem kulturális gesztus is. Európa újra felfedezte saját örökségét. Az európai lakberendezés világában, az utóbbi évtizedben, több olyan stílus is felbukkant újra vagy újként berobbanva vált nemzetközileg ismerté, amelyek történeti gyökerekkel rendelkeznek, de modern kontextusban újulnak meg:
Japandi
a japán minimalizmus és a skandináv funkcionalitás összefonódása, amely nyugodt légkörre, természetes anyagokra és egyszerű formákra törekszik.
Mid-Century Modern
bár ez a stílus eredetileg a XX. század közepéről eredeztethető, az elmúlt években reneszánszát élte. Különösen Európában (a közösségi médiának köszönhetően), ahol klasszikus elemei, stílusjegyei újra trendik lettek.
Retro és vintage elemek
a 2020-as évek közepén egyre többször láthattunk 1980-as és ‘90-es évek ihlette dizájnelemeket, mint élénk színű mintákat és retro bútordarabokat, amelyek a nosztalgia és a személyes kifejezés igényét szolgálták.
Maximalista dekoráció és Cluttercore
annak való, aki úgy gondolja, hogy a több az valóban több. Hiszen ez a trend a színek, a minták és a rétegek merész használatát jelenti. De nem szabad összetéveszteni a túldíszített, zsúfolt vagy szédítően zsúfolt dizájnnal!
Heritage maximalism
egy újabb trend, amely a történelmi kézművesség és a régi-új elemek (antik bútorok, textíliák) harmonikus kombinációját helyezi előtérbe. Ez az irány a régi tárgyak bátor és eklektikus halmozása.
Dopamin dizájn
ez a trend adott választ a világ boldogtalanságára úgy, hogy a színeket, a textúrákat, a mintákat és a világítást használja pozitív érzelmi reakciók kiváltására és szó szerint befolyásolva az agy dopamintermelését.
A dopamine décor, a Barbiecore vagy a neonfényes influencer-esztétika mind azt mutatják, hogy a játékosság, a túlzás és a giccs is helyet követel magának. Ez a kettősség — a fenntartható, természetes anyagok iránti vágy és a digitális popkultúra harsánysága — jól tükrözi Európa jelenlegi kulturális állapotát: egyszerre keresi a gyökereit és a menekülési útvonalait.
Ezek a trendek, stílusok és folyamatok azt jelzik, hogy minden örök és körforgásban van. Hogy a lakberendezésben és az európai lakberendezés szinterén is, a múlt és a jelen párbeszéde kulcsfontosságú. Ráadásul a személyes történet és a kulturális identitás kifejezési eszközeként plusz jelentőséget kapnak.
Természetességtől a fenntarthatóságig
Sokan egyetértenek azzal, hogy az elmúlt évtized egyik legkomolyabb tendenciája az anyaghasználatban bekövetkező változás volt. Az egyszerű, gyakran ipari vagy szintetikus anyagoktól elmozdult a lakberendezés a természetes textúrák felé. Kedvelt lett a:
- fa és kő, amely funkcionalitása mellett díszítőelemként és strukturális, vizuális elemként egyaránt preferált lett, főleg, ha melegséget és tartósságot tud felmutatni;
- kézműves textilek és minták, mind-mind a terek egyediségét és emberi jellegét hangsúlyozzák;
- újrahasznosított és fenntartható anyagok, melyek a környezettudatosság térnyerését tükrözik.
A kézműves technikák, a lokális gyártás és a kis szériás tárgyak felértékelődése egyfajta ellenállás a tömegtermelés homogenizáló hatásával szemben. A lakásokban megjelentek a szabálytalan formák, az organikus ívek, a természetes textúrák. Mindez a lassabb, emberibb életmód iránti vágyat fejezi ki.
Az anyaghasználat ilyen mértékű eltolódása nem csupán esztétikai kérdés ma már. Pontosan ezért lehet trend. Hiszen a fogyasztói gondolkodás tartós és sok embert érintő változását jelzi, ahol a környezetvédelem és a hosszú élettartam iránti igény egyre fontosabb.
Az elmúlt évtized európai trendjei és az európai lakberendezés azt mutatják, hogy a legtartósabb stílusok nem feltétlenül a legdivatosabbak,
hanem azok, amelyek funkciójukban, anyaghasználatukban és személyességükben időtállóak és beilleszthetők egy adott kultúrába. Tehát többen képesek vele azonosulni. Ha engem kérdeztek és kendőzetlenül őszinte vagyok, akkor az elmúlt évtizedben az általános ízlés látványosan eltolódott a kifinomulttól a harsányabb, sokszor tudatosan túlzó esztétika felé. A globalizált popkultúra, a globális kereskedelmi lehetőségek és az amerikanizálódó vizuális trendek hatására a giccs és még a jó és rossz értelemben vett gagyi is újra divatba jött. A lakberendezésben ez a csillogó felületek, a neon színek, a humoros vagy szándékosan sekélyes tárgyak megjelenésében csapódik le.
Szerintem a jelenség mögött részben a játékosság iránti vágy, részben a közösségi média vizuális logikája áll. Mert, ami feltűnő, az működik. Így jöhet létre az a kettősség, ahol a nosztalgikus giccs trend, a „jó ízlés” fogalma pedig egyre szubjektívebbé és rugalmasabbá válik.
A korábbi, steril minimalizmust fokozatosan felváltotta a karakteresebb, történetmesélő otthonok iránti igény. Bátrabban keverjük a korszakokat, a színeket és a textúrákat, mert a trendek szerint ma már nem a tökéletesen összehangolt enteriőr számít, hanem az, hogy a tér személyes, egyedi és emlékezetes legyen. A lakások nem csupán funkcionális terek maradtak, identitáslaborokká váltak. Ahol a társadalmi bizonytalanságok, a fenntarthatósági törekvések, a globalizált popkultúra és a digitális életmód egyszerre hagytak nyomot.