Ennek az újvidéki 39 m2-es kis lakásnak mindössze két főt kell kiszolgálnia, de két fő része is van. Mindkettőt egyedi térnek tervezték, és azok önálló életre keltek.
Van az úgy, hogy egy lakás nemcsak lakás akar lenni, hanem élményként kíván megjelenni. Képzeljünk el egy garzont, ahol a hálószoba nemcsak elfoglal egy kis helyet, hanem életre kel. Nem tolakszik, inkább belesimul a nagy egészbe és azt suttogja: „Itt vagyok, igen a hálószoba vagyok, de nem zavarok.”
A 2023-ban létrehozott egész tér úgy lett kitalálva, hogy minden négyzetcenti értelmet nyerjen – és ne csak úgy „ellegyen”, hanem aktívan funkcionáljon. Ugyan a nappali az uralkodó, még akkor is, ha beépített szekrények, álcázott étkezőasztalok és titkos zugok versengenek az ideérkezők figyelméért.
Hogyan alakulhatott mindez ki? Úgy, hogy a falak nem határok, inkább játéktér-elválasztók. A bútorok pedig mintha egy japán origami mestertől lesték volna el a trükköket. Hajtogathatók, mozgathatók, ahogyan az egész tér is folyamatos átalakuláson megy át. Pedig a falakat körülölelő bútorok, a lakás egyetlen valódi határai. Mégis nagy üres teret hagynak az élet számára.
Ez a lakás kicsi, mégis tágasnak tűnik.
Ami nem optikai csalódás, hanem jól megkomponált térérzet. A színek és az anyagok nem akarják túlragyogni egymást. Nincs giccs, nincs túltolt design. Csak letisztultság, mintha a bútorok is meditáltak volna egyet, mielőtt ideköltöztek. A nappali párkányánál elhelyezett kihúzható étkezőasztal mozgatható és hat főt tud vacsoráztatni, míg a moduláris kanapé egy plusz főnek biztosíthat szállást.
A tér minden zugába be lehet lépni, ami annál több intimitást teremt, minél mélyebbre hatolunk.
Mindezt tehetjük anélkül, hogy szem elől tévesztenénk a tér többi részét. Létrejön az egyediség érzése – a külső és a belső világ kölcsönös kapcsolódásával létrejövő egész.
Amit szem előtt tartottak a tervezők az az, hogy a helyiséget a használó igényeihez kell igazítani. Illetve, hogy ennek semmiképpen sem szabad az esztétika miatt csorbát szenvednie. A munka minősége a projekttervezés egyszerűségében rejlik. A tér nem akar többnek látszani, de mindenből kihozza a legtöbbet. Olyan, mint egy jól szerkesztett novella: rövid, de ütős. Ez az, amit ritkán tapasztalunk egy kis alapterületű lakásban. A szabadságérzet élménye.
A szerb tervező Cherry Art Hub stúdió szerint ma már nagyon könnyű lakberendezési ötleteket szerezni olyan platformokról, mint a Pinterest és az Instagram. De az emberek gyakran elfelejtik valós igényeiket, azonosulnak az aktuális vizuális trendekkel, mert hiányoznak az ötletek megfelelő adaptálásához szükséges eszközök és tapasztalatok.
Bogdan Milojković vezető úgy gondolja, hogy az ember és a tér küzdelme már az első találkozáskor elkezdődik.
Az ember a tér feletti akaratának érvényesítését győzelemként értelmezi, de nem veszi észre, hogy megállíthatatlan erőként halad egy olyan dolog felé, amelyet nem lehet elmozdítani. Szem elől téveszti, hogy egy megállíthatatlan erő esetében nincs meghallgatás; mindent a saját akarata szerint rendez el, nem a közös szükségletek szerint. Ily módon, saját akaratából az ember olyan teret teremt, amelyben nem tud gyönyörködni, mert nem használja ki annak teljes potenciálját. A Cherry Art Hub, az ügyfél igényei szerint, de mindig a tér oldalán áll.
Az itt dolgozók célja, segíteni az ügyfeleket abban, hogy világosan megfogalmazzák és meghatározzák személyes igényeiket, amelyek gyakran innovatívnak tűnhetnek a közös elvárásokhoz képest.
„A mi célunk a megfogalmazott egyedi igények megvalósítása a térben, megteremtve az optimális funkcionalitás feltételeit. Számunkra a fényűző tér kialakítása azt jelenti, hogy megértjük az egyéni igényeket, és olyan környezetet teremtünk, amely elősegíti a produktivitást és a spontaneitást. A mi szempontunkból az igazi luxus az, ha olyan teret hozunk létre, ahol a kényelem, a minőség és a személyes világnézet minden mércét felülmúló egyedi környezetként egyesül.”
A fényképeket Relja Ivanic készítette.