A cselédszobák általában és nem csak Párizsban egy épület legfelső emeletén, a tetőtér alatt vagy a tetőtérben található terek.
Párizsban 1830 körül jelentek meg és akkoriban egy új városi társadalmi hierarchiát képviseltek. Az 1830 és 1914 között épült épületek cselédszobáiban a WC-k gyakran a szobán kívül voltak, megosztva a többi lakóval. A gazdagok az épület alsóbb emeleteinek nagy lakásaiban laktak, míg a szolgák az emeleten, egy lépcsőnyire a munkahelyüktől. A lift nélküli ötödik, hatodik, hetedik emeleten elhelyezkedő tetőterek megőrizték a régi korok „társadalmi” lenyomatát, mert még mindig ott laknak a legkevésbé kiváltságos párizsiak. Manapság az ilyen lakásokban gyakran szállnak meg ideiglenesen fiatalok – általában kevés pénzű diákok – és néhány szegényebb munkás. Leggyakrabban ezek a helyiségek a francia törvények által engedélyezett minimális alapterületen helyezkednek el – legalább 9 m2 terület és/vagy legalább 20 m3 légtér, illetve 2,20 m belmagasság.
Egy 20 m2-es cselédszoba megvásárlása átlagosan 215 000 eurós befektetést jelenthet Párizsban. Ezt pedig tovább befolyásolhatják a városrészek közötti eltérések, de főleg Párizs 15. és 16. kerületében találhatóak. Általában nincs lift és szűk lépcsők vezetnek a lakásba, mégis sokan nevezik ezeket a lakásokat hetedik mennyországnak. A legfelső emeleti tetőtéri szobákon lévő, néha apró erkélyeket is magában foglaló ablakból ugyanis a legjobb kilátás nyílik Párizsra.
Mit tudnak a párizsi cselédszobák ás vajon mit lehet kihozni Balzac regényeinek visszatérő helyszínén?
A párizsi cselédszobák a fentebb említettek mellett gyönyörű Haussmann épületekben vannak. Az úgynevezett Haussmann-építészet nagy, elegáns épületeket jelent kőhomlokzatokkal és kovácsoltvas részletekkel. Az 1853 és 1870 között Párizs radikális átalakítását felügyelő Georges-Eugène Haussmann nem építész volt, hanem városi prefektus és az egyik leghíresebb és legvitatottabb várostervező. 17 év után váltották le és a legtöbben azért bírálták, mert Párizst hatalmas és drága építkezési területté változtatta úgy, hogy figyelmen kívül hagyta annak korábbi történelmét. Befolyása, hatása 1910 körülig egészen az úgynevezett poszt-haussmanni korszakig tartott.
A Kitoko Studio egy 8 m2-es cselédszobát varázsolt funkcionális lakássá Párizs 17. kerületében 2014-ben. Ahogy ők mondják, egy svájci bicska ihlette okos megoldásokkal. (Bár a törvényi előírásoknak a mai szabványok és francia jogszabályok miatt már nem felelne meg.)
A kis terület ellenére a legfőbb szempont az volt, hogy ennek a térnek működőképesnek kell lennie. Meg kell felelnie annak, hogy aludni, főzni, enni, mosni, dolgozni és maximalizáltan lehessen tárgyakat tárolni. A stúdió szerint a sokféle kényelmi szolgáltatást megvalósító, cselédlakásokra adott építészeti válaszuk a „svájci bicska koncepciójára” utal. A Swiss Army Knife egy egyszerű bicska, de a csúsztatással és kihajtással sok szerszám szintetizálódik egy nagyon kicsi tárgyban.
Ezért az új cselédszoba egy ilyen tárgy moduláris átírása, tároló elemekkel, egy ággyal, egy asztallal, egy gardróbbal, egy lépcsővel, egy konyhasarokkal és egy fürdőszobával.
Ezek mindegyike egyedi igényekhez alakított és megváltoztatja a térszemléletet. Ha az összes elemet összehajtjuk, azaz betoljuk, akkor egy „nagy szekrényben” tároljuk a dolgainkat és felszabadítjuk a szoba területének felét.
Kinek készült ez a mikrolakás?
Ez a párizsi cselédlakás – helyhiány miatt – egy leendő au pair számára készült, akit a tulajdonosok nem tudtak közvetlenül elhelyezni a lakásukban. (A történelem, kissé finomítva, ismétli önmagát.) Elvárás volt, hogy a tér garantálja a leendő lakó autonómiáját. Ennek ellenére az ágy nagy meglepetés volt.
A fali szekrény belülről második ajtaja teljesen tolós kialakítású, ez az ajtó közepére szerelt kilincsből is látható. Ha magunk felé húzzuk az ajtót, egy kétrészes gardróbot találunk, aminek egy része a hely 90%-át elfoglalja, komódnak és vállfának adva helyet, a maradék részbe pedig párnákat vagy lepedőket helyezhetnek el. A harmadik, osztott ajtó alsó része rejti az asztalt a székekkel.
Az ablak melletti ajtó mögött van a fürdőszoba és a WC is.
Az egyedi többfunkciós tér követelményét a Kitoko Stúdió tervezői először meglehetősen összetett korlátként élték meg, de később ez lett a projekt igazi erőssége.
Az össze képet Fabienne Delafraye készítette. Alaprajzok Architecture & Design.