A természetművészet vagy a természetművész egyáltalán nem újkeletű művészeti irányzat.
A hivatalos nevén Land art, Earth Art, Environmental Art vagy Earthworks stílus vagy irányzat lényege, hogy a természeti környezetben megtalálható anyagokat használja fel szabadtéri installációk létrehozásához. Egy amerikai mozgalom, mely az 1960-as évek végén bukkant fel. A leghíresebb land art alkotás Robert Smithson 1970-es Spirális mólója, az Egyesült Államokban található Nagy Sós-tóba épített földmű. Manófalva éppen ebbe a sorba illik bele.
A land art méretei igen változatosak lehetnek az apró szobroktól a hatalmas, kiterjedt műalkotásokig, amelyek egész mezőket átszelnek, tavakat vagy egész sziklaképződményeket foglalnak magukba. Gyakran használnak természetes elemeket, például sziklákat, rudakat és lombozatot, de mesterséges elemek is beépíthetők, amennyiben a műalkotás a természeti tájon helyezkedik el, és valamilyen módon beépíti a természeti tájat. A földművészet többsége szobrászati alapú, bár egyes földmunkások festészet, faragás vagy performansz elemeit is beépítik.
Kánya Tamás sem az örökkévalóságnak készíti alkotásait. Kőszobrai, mandalái, sárszobrai a természet lenyűgöző pillanatai, amelyek műteremmé alakítják a természetet. Újradefiniálva a természet és a művészet kapcsolatát. Manófalva egy szórakoztató mesevilág, világunk divatos és sokak által szeretett tündérvilága.
Manófalva a legkönnyebben úgy található meg,
hogy a budakalászi METRO áruháznál lekanyarodunk a Szentendrei útról, elmegyünk a Dunáig (Luppa révátkelő, Ebihal büfé) ott leparkolunk és begyalogolunk (Észak felé) a bicikli/gyalogúton.
Itt épült fel újra Manófalva, mivel az árvíz elvitt mindent teljesen elölről kellett kezdeni. Kánya Tamás a budakalászi ártéri erdőben a madarak és mókusok számára épített egy kis várost. Rengeteg kis ajtó, ablak, híd, létra, erkély, lépcső és hinta; minden természetes anyagokból. Taplógombából, fakéregből és gledícsiából háztetőket készített, fűzfavesszőből kerítéseket font, a csúcsos tetőket pedig narancseperrel díszítette. Használt még vadgesztenyét, kacsa követ, apró kavicsot, kagylót és rengeteg uszadékfát, ami most bőven akadt.
„Kiraktam egy kis táblát, hogy én ezt egy erdei installációnak gondoltam, ami egyben madár és mókusetető és nem játszótér! Megkértem a szülőket, hogy ne engedjék oda a gyerekeket, hogy szétszedjék átrendezzék és tartsák tiszteletben a munkáim. Mást nem igazán tehetek. Kiírtam azt is, hogy ne szórjanak össze-vissza mindenféle madáreleséget, mert csak a patkányokat csalják oda főleg, ha olyan dolgokat hoznak, amit a madarak meg se esznek. Csak a fekete szotyi fogy! – mondja a művész.”
Igaz tehát: A természet a legnagyobb művész – mi csak keretezzük!
Fotók: Kánya Tamás Facebook oldala